Tegnap este Borkurzuson, lehetőségünk nyílt megismerkedni a szent györgy-hegyi Gregorián pincével. Osztás Zoltán borász, hihetetlen hévvel és lelkesedéssel beszélt a borairól, és nagyon szimpatikus módon, többször szorgalmazta, a nagyérdemű adjon visszajelzéseit a nedűről.
Az ő szavaival élve "1995 óta pincészkednek", egy régen a Pannonhalmi Apátság által birtokolt területen. Kizárólag reduktív módon "borítanak (1)". Kóstolhattunk két jó ivású rajnai rizlinget 2008-ból és 2009-ból, illetve egy tartalmas szürkebarátot is, amiben jól érezhetőek voltak a szent györgy-hegyi ásványok is. Marketinges szemmel azért azt muszáj vagyok megjegyezni, hogy a címkén kedélyesen sörös korsóval mosolygó barátnak talán volna egy kellemesebb hely, és így az üveg borítása szerzetes mentes újragondolásra kerülhetne.
Mindenképpen visszalátogatok egy jó beszélgetésre és degusztálásra a borfesztivál alatt.
"Végül a Badacsonyi és a Szentgyörgyhegyi. Mind a kettő hímbor, éspedig minden fajtájában az. A férfilény minden árnyalata megvan benne, az önmagában gyönyörködő Nárcisszusztól az aszkétáig, és a királyi előkelőségtől a bohémségig. Nagy szó. Mert mind-egyik hegy egész kozmosz. Valamennyi fajta megterem itt, a rajnai és olasz rizlingtől kezdve az aszúkig. A nagy híres fajták a szürkebarát és a kéknyelű." /Hamvas Béla/
(1) borít: Egy igazán impozáns sorral bíró baráti furmint kóstolón elmélkedtünk a harmadik és negyedik tétel között, hogy a "termelte" helyett milyen méltóbb szót lehetne találni a bor készítésére. Akkor született a "borította", mint borrá tette. Nekem megtetszett.