Előrebocsátanám, hogy egyik kedvenc fajtám a Syrah, bár csak az őszi Budai borfesztiválon éreztem rá igazán a fajtára. A 2007-es Kovács Nimród Syrah tolmácsolásában ismerkedtem, ezzel az addig általam keveset kóstolt szőlőlével, miközben a kivilágított Lánchídra meredtem. Vannak pillanatok, amelyek még sok idő elteltével is élénken élnek az emberben, Nekem ez egy ilyen...
Miután kortyról kortyra új árnyalatokat, ízeket és hangulatokat fedeztem fel benne és rám nem jellemző módon egy jó oldalnyi élményt véstem fel a kóstoló füzetembe, összefoglalásul pedig csak ennyi került a végére: "Orgazmikus."
Nos, tegnap este a 2008-as kiadást kóstoltuk. A Vincén már futólag belekortyoltam a nevezett változatba, de akkor és ott nem nyűgözött le. Most kellő időt szánva rá, ismét meghajolok előtte.
Bujaság egy csipet pimaszsággal
Mély rubin színű koncentrált anyag, fekete ribizlis, dohányos, rózsaborsos illattal, simogató tanninokkal, meggyes, áfonyás íz, némi propolisszal a korty végén.
(Nem célom e fórumon nagyon "macerálni" és ízekre szedni a borokat, nem is érzem erre méltónak és alkalmasnak magam, úgyhogy kérek mindenkit ne tekintse ezt ítéletnek, ezek csupán a saját benyomásaim.)
"Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és múltja sincs,
ő maga az öröklét."/Weöres Sándor: Örök pillanat/