Nélkülözhetetlen része a borfogyasztásnak a rituális beteker-kipukkant mozdulatsor? Érdemes vállalni a TCA rémének fenyegetését? Olcsóbb a csavarzár? Milyen más alternatívák vannak a hagyományos parafa rudacskán kívül? Egyáltalán hogyan is készül is készül ez a tradicionális záró eszköz, melyhez oly sokan ragaszkodnak? És még megannyi kérdés, amely előbb utóbb minden borbarátban felmerül.
Nézzünk hát a kapszula alá!
A több részesnek ígérkező kutakodás első fejezete:
Hol volt hol nem volt, a parafa
A matéria
A parafát a paratölgy (Quercus suber L) kérgéből állítják elő. A különleges tulajdonságokkal bíró növény a mediterrán területeken honos, legfőképp Portugáliában, ahol a 730 000 hektár paratölgy erdő található. A fa 150-200 évig él, és hihetetlenül jó regenerációs képessége van, hiszen ezalatt körülbelül tizenhatszor, 9-10 évenként, teljesen lehántják a kérgét.
A parafa sokoldalúan felhasználható anyag különleges tulajdonságainak köszönhetően, ugyanis nagyon könnyű, áthatolhatatlan a gázok és a víz számára, remek hő- és hangszigetelő, kopásálló, elasztikus, újrahasznosítható és nem gyúlékony.
A parafa szerkezetét Robert Hooke vizsgálta először, a 17. században. Érdekesség, hogy az anyagról készített metszeteit vizsgálva, annak méhsejt szerű felépítését látva alkotta meg a sejt – cellula szót. No, de lényeg, hogy a parafa anyaga tulajdonképpen 5-6 szögletű sejtekből áll, amelyeket gázok töltenek ki.
Kép: A parafa
Általános kémiai összetétele:
- 45 % szuberin: a sejtfal fő alkotóeleme, ez biztosítja a rugalmasságot
- 27 % lignin: a növény növekedése során a sejtfalban rakódik le és annak szilárdságát növeli
- 12 % poliszacharidok: a sejtfal struktúrájának kialakítását segítő vegyületek
- 6 % tanninok: keserű ízű, növényi eredetű polifenolok, amik összekötik és kicsapják a fehérjéket
- 5% ceroidok: hidrofób elemek, amelyeknek fontos szerepe van abban, hogy a dugó sem a gázt sem a vizet nem ereszti át
- 4% ásványi anyagok, víz, glycerin, stb.
A teve a tű fokán
Miután felocsúdtunk a sok összetevő részletes ismertetése okozta sokkból, kanyarodjunk a lényeg felé: kinek is pattant ki a fejéből az isteni szikra, miszerint egy paratölgy kéreg csíkot kellene az annál jóval szűkebb edény nyakába tuszkolni?
Már az ókori az egyiptomiak, és később a rómaiak is használtak parafadugókat edények, amforák zárására. A palack nyakába, azonban csupán a 17. században, Dom Périnyon bencés szerzetes ötlete nyomán került. A Champagne kultúra emblematikus figurája ugyanis, elégedetlen volt a kúp alakú keményfa dugókkal, hiszen azok sem a széndioxidot nem tudták bent tartani, sem az ecetesedésnek nem szabtak különösebb gátat. (Állítólag spanyol barátoktól csente ezt az ötletet, akik kulacsukat zárták parafadugókkal.) A találmány olyannyira bevált, hogy hamarosan tömegével ugráltak a kis parafa hengerek az üvegek nyílásaiba. A teljesség kedvéért meg kell említenem, hogy nem volt zökkenőmentes a folyamat, hiszen a kezdetekben még sok palack felrobbant Hautvillers pincéiben az erjedéskor a keletkező széndioxidtól, de a furfangos atya, erősebb üvegeket rendelt, ezzel vastag betűkkel belevésve magát a mind a pezsgő-, mind a borkultúra történetébe.
A parafa dugó gyártása
I. A paratölgy kérgének lehántolása:
Ezt először a paratölgy 25 éves kora körül lehet elvégezni.
Kép: Nemrég leszüretelt fa (a vöröses barna rész)
(forrás:http://www.wineanorak.com/corks_part1.htm )
Kép: A lehátolt részre felírják a szüret dátumát, mivel legközelebb kilenc év múlva lehet majd újabb réteget leválasztani(forrás:http://www.wineanorak.com/corks_part1.htm )
2. Stabilizáció:
Szétválogatják a parafarétegeket a minőségük és a felhasználási mód szerint. Minimum fél évre magára hagyják, hogy az időjárás viszontagságai „megedzék”. Ezalatt a polifenolok oxidálódnak, és stabilizálódik a parafa szerkezete. Fontos azonban, hogy ezalatt a kéreg darabok ne érintkezzenek a földdel és ne fertőződhessenek el.
Kép: Lehántolt paratölgy kéreg felhalmozva
(forrás:http://www.wineanorak.com/corks_part1.htm )
3.Kifőzés:
Korábban a kifőzés során sok fertőzés jelent meg, hiszen ugyanazt a vizet használták fel újra és újra, ma már azonban víz tisztító rendszerrel küszöbölik ki ezt a kockázatot. Ez a kezelés megtisztítja a kéreg darabokat, növeli a rugalmasságát és a vastagságát egyaránt.
Kép: Kifőzés
(forrás:http://www.wineanorak.com/corks_part1.htm )
4. Csíkokra vágás, és kiszúrás
Három hétig szárítják és pihentetik, majd csíkokra vágják a kéreg darabokat, és egy speciális eszközzel, kivágják, illetve kiszúrják a dugókat.
Kép: Dugó kiszúrás
(forrás:http://www.wineanorak.com/corks_part2.htm )
Kép: Kimaradó darabokat agglomerált dugók, vagy más termékek gyártásához használják
(forrás:http://www.wineanorak.com/corks_part2.htm )
5. A dugókat osztályozzák és válogatják
Kép: Gépi válogatás
(forrás:http://www.wineanorak.com/corks_part2.htm )
Kép: Kézi válogatás
(forrás:http://www.wineanorak.com/corks_part3.htm )
6. A dugók kezelése
Mosás és fertőtlenítés következik. Hidrogén-peroxidos mosást, mikrohullámos kezelést, esetleg ózont használnak. Szárítás segítségével beállítják a dugók végleges nedvességtartalmát. Néhány esetben bevonják parafaporral, az apró felületi repedéseket elfedésére, és a záróképesség tovább fokozására. Egy külső réteget húznak a dugóra paraffinból, viaszból vagy szilikonból a könnyebb palackozás és kidugózás érdekében. Az így kezelt dugóknál olyan kicsi az oxigén-áteresztés, hogy a tárolás alatti oxidáció veszélye nem áll fenn.
+1: Az agglomerált dugó készítése
Kép: parafa forgácsból préselt hengerek
(forrás:http://www.wineanorak.com/corks_part3.htm )
Egyelőre itt a vége fuss el véle, de hamarosan kutakodok tovább!
Források:
http://www.utisugo.hu/bortura/a-parafadugo-tortenete-77088.html
http://www.pincefalvak.hu/tema/94-parafarol
http://www.realcork.org/pdf
http://eki.sze.hu/ejegyzet/ejegyzet/biologia/molbio/node2.htm
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tannin
http://www.wineanorak.com/corks_part1.htm