Demeter Zoltán kultikus figura a magyar borkészítésben. Mind a borai, mind személyisége, mind a megalkuvást nem tűrő hozzáállása miatt. Nemrégiben volt alkalmam tokaji házában beszélgetni vele, a napokban pedig felbontottunk egy akkor beszerzett 2008-as Boda furmintot, ez az apropója eme rövid szösszenetnek.
Egy kis kitérő – A vallomás
Hogyan is szerettem bele a borok világába?
Szerintem mindenki számára, aki belehabarodik a borok világába, vannak meghatározó szakemberek és kóstolási élmények amik táplálják ezt a kialakuló románcot. Gondoljunk arra, hogy miként beszél egy elhivatott borász a borairól… ötvözete ez annak, ahogy egy szülő beszél a gyermekéről, annak ahogy egy férfi a már-már poétikus magasságokba emelt szerelméről, valamint annak, ahogy egy elkötelezett szakember a hivatásáról. Fantasztikus.
Mikor először hallottam Vida Péter egy filozófikus magasságokat súroló előadását, óriási élmény volt ugyan, de őszintén megvallom, hogy túlzásnak éreztem jó néhány elemét. No, de azt mondják a bor megértéséhez az ember élettapasztalatára is szükség van, úgyhogy természetesen nyitva hagytam ezt az ajtót hátha besétál rajta egy olyan élmény, amiről beszélt. És jött…először mikor beleszagoltam két éve a Tokaj Grand Tour-on egy Patrícius Furmintba, és hirtelen a szippantás egy komplett élethelyzetet idézett elő. A Móra Ferenc múzeum gigantikus méretű festményei árnyékából, Nagyszüleim konyhájába teleportáltam, mézes szamócát kanalazgatva. Túlzásnak hangzik? Hát én sem hittem el, amíg nem velem esett meg.
Azon felül pedig, hogy szájtátva hallgat az ember egy-egy borkészítőt, milyen klassz ráérezni egy borvidék, dűlő, vagy szőlő fajta sajátosságaira.
Távol álljon tőlem az ömlengés, csupán fontosnak tartom, kiemelni, hogy mikor ilyet hall az ember az nem feltétlenül marketinges túlzás az eladás megkönnyítése érdekében. Meg hát ez a története a kapcsolatomnak a borral.
Visszakanyar
Most, hogy a romantikus hangulattól már-már átázott a képernyő, kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Nem szeretnék életrajzi adatokat, vagy hosszas beszámolót írni Demeter Zoliról. Csupán annyit jegyeznék fel az internetes irodalomba, hogy Ő egy olyan, a fent említettek közé tartozó borász, aki miatt az ember beleszeret ebbe az egész történetbe. Hihetetlenül elhivatott, a minőség szemléletére a maximalizmus nagyon enyhe kifejezés, a szakértelme vitathatatlan, és a borvidéktől pedig elválaszthatatlan, hiszen bár külföldön dolgozott jó ideig, tapasztalattal és tudással felszerelkezve visszatért Tokajba, mert ahogy Ő maga mondta
„A teret nem tudom megválogatni, itt van dolgom”.
Aztán fogja mindezt, belegyurmázza a palackokba, és készít olyan borokat mint például a 2008-as Lapis Furmint amit szerintem mindenki, aki valaha kóstolta a szájában érez egy hosszasabb visszarévedés alkalmával. Mindenből sok van benne, egzotikus gyümölcsökből, ásványokból, élénk savakból, testből, mindez kerek, letisztult kortyokban. Elegáns és mégis kedves, mint egy angol lady, vagy ilyesmi. :)
Sorolhatnám az élményeket az 5 puttonyos aszú beltartalommal bíró „alap” birtok bortól, a Matt Kramer által is méltatott ’09-es Veres Furminton át, a 6p aszúig, ami olyan koncentrált, hogy ha olyan botor hibát követünk el, hogy egy csepp az üveg oldalán köt ki, akkor ott is marad, ugyanis nem igen folyik a nedű (saját megfigyelés:)).
+1 info
Zoli nevéhez kötődik még az alábbi 12 pont, melyről ő maga így nyilatkozott
” Fontos leszögezni, hogy itt közel ötven borász közös akaratának rövid címszavakba öntéséről van szó, ami végül több száz fős támogatottságot nyert el. A motivációm alapja az az ismeret és felismerés, mely ma ezt a szakmát jellemzi és körülveszi. A történetben mélyen benne vagyok, annak minden részletét ismerem, örömeivel, nehézségeivel együtt, ezért tisztán látom, hogy mekkora az a súly, amivel ez az értékteremtő alkotás terhelve van. El tudom képzelni, hogy milyen lehetőségeket hordozhatna magában a magyar bor mind az egyén, mind a közösség számára, ha meg tudnánk szabadítani attól a béklyótól, ami mozgásirányában akadályozza. A 12 pont segítség az ország mindenkori vezetésének, hogy hallja a minőségi bort készítők segítő szándékkal megfogalmazott igényeit”.
(forrás http://bor.mandiner.hu/cikk/20120520_demeter_zoltan_az_ido_megmeri_majd)
A pontok:
1. A szőlészet és borászat kiemelt mezőgazdasági ágazatként történő kezelése
2. A bor jövedéki- és termékdíj szabályozás jelenlegi formájának megszüntetése
3. A hegyközségi törvény és rendtartások újragondolása
4. A kutatás és az oktatás megújítása. A mezőgazdasági alkalmi munkavállalás egyszerűsítése
6. A forgalomba hozatali engedélyezés európai normákhoz igazítása
7. A támogatások igénylésének egyszerűsítése
8. Kormányzati tanácsadó bortestület létrehozása
9. Országos bormarketing kialakítása az árubor termelők felügyeletével
10. Szőlő- és bortermelő települések építészetének különleges felügyelete
11. Saját készítésű párlat és pezsgő forgalmazási lehetőségének egyszerűsítése
12. A borfogyasztás és gépjárművezetés viszonyának ésszerű szabályozása
Kommentárt nem igényel, azt hiszem. Jól beszél :)
Boda
Na most már aztán tényleg a Boda. Sátoraljaújhelyi dűlő, amely a borász origója gyakorlatilag, hiszen ez a családi terület. A beszélgetés alapján az volt a benyomásom, hogy épp emiatt az innen származó bor különleges helyet foglal el a szívében. Nem is csoda ugyanis az Édesapja is itt művelte a szőlőt, miután hazatért a napi munkából. Egyébként az ő biciklije díszíti a kóstoló termet. Zoli elmondta, hogy azért tartja ott, hogy mikor sokat panaszkodik, felnézzen rá és eszébe jusson, hogy az Édesapja azzal karikázott ki a szőlőbe, és azon tolta föl a szükséges zsákokat és egyebeket a hegyre. Belegondolván ebbe máris kisebbnek tűnnek a problémák.
Szimpatikus nem?
Több évtizedes tőkék gyümölcse tehát, a 2008-as Boda Furmint. Illatban visszafogott citrusosság uralkodik, egy kis barackkal, ízben pedig egyértelműen a jól fésült határozott savak, és az idős tőkék által a felszínre hozott intenzív mineralitásé a főszerep. Megkapó hangulata van a bornak, Cseh Tamást vagy katonadalokat hallgatnék hozzá. Valahogy így:
